Kiút
Az érzés, amikor rájössz, mekkorát hibáztál, mennyi mindent csinálhattál volna másképp. Megbecsülhetted volna azt, amid van és most meglehetne mindened, ami ahhoz kell, hogy boldog lehess. Sokszor hallottam a mondást, hogy "meghasad a szívem", elképzelni nem tudtam, milyen lehet, el sem hittem, hogy létezik ilyen, hát az érzés szó szerint ilyen. Elrontottál mindent, amit lehetett, nem figyeltél az intő jelekre, melyek mindvégig ott voltak. Összedőlt a világod, amiben eddig hittél, amiről azt hitted összeomolhatatlan, mindez azért, mert önző voltál, nem foglalkoztál mással csak magaddal. Most pedig tényleg csak magadra maradtál, nincsen semmid, elvesztettél mindent. Hiszem, hogy minden okkal történik, de ez most nem vigasztal, rá kell jönnöm, milyen más utat tartogat nekem az élet. Célt kellene kitűznöd, amiért érdemes lenne tovább küzdeni és amely erőt és reményt ad, hogy van még kiút. Újból felépíteni mindazt, ami már megvolt. Egy karnyújtásnyira volt, de te nem vigyáztál rá eléggé. Hogyan lehetne új álmokat szőni, amikor az érzések annyira nyomják a mellkasodat, hogy nem tudsz tisztán gondolkodni, nem hagynak levegőhöz jutni. Bizony ez a szerelem másik véglete, az elején a rózsaszín köd, a végén pedig a fájdalom teszi ködössé a tekintetedet. Olvashatsz megannyi motivációs könyvet, a végén úgy sem derül kis semmi hallgathatsz millió sírós dalt, nézhetsz száz meg száz, szakítós filmet. Betekinthetsz mások életébe, hogy nekik, hogy sikerült a nálad sokkal nehezebb helyzetből kilábalni, de az, az ő életük, az, az ő megoldásuk, kell, hogy legyen neked is valami. Rengeteg időt kell eltöltened ezekkel a "mentő övnek hitt valamikkel", hogy a végén miután lecsendesült a vihar rájöjj, mindvégig csak az idő segített. Na de mennyi időt kell felhasználnom, ahhoz, hogy felszabaduljon a szívem a fájdalomtól? Mikor lesz már vége? Valaminek vége van már, de csak most kezdődött el, a veszteség feldolgozása. Nem esek kétségbe, tudom, hogy időből sok van még nekem. Azon gondolkodom hogy van e erre gyógyszerem? Hiszen minden fájdalomra van manapság gyógyszer. Sajnos kézzel fogható nincs, lenne persze az alkohol és társai... Ne de az megoldja a problémámat? Dehogy, csak felerősíti az érzelmeket, másnap, pedig még nehezebb lesz a tükörbe nézni, nem csak lelkileg lesz fájdalmad, hanem mindenhol. Egy gyógyír van csak mindenre, a remény, a pozitív gondolkodás ( nem az Univerzum vonzó ereje, mert nem abból lett meg mindenem, hogy lerajzoltam és mindennap nézegettem és vártam arra, hogy mikor pottyan az ölembe, hanem tettem is értük, keményen megdolgoztam azokért a dolgokért, amire vágytam), az új utak keresése, melyek értelmet adnak az egésznek. Na de Ő nélküle hogyan? Van, hogy úgy kelek fel, hogy van célom, akkor jobban vagyok. Máskor ismét sötét felhők keringenek a fejem fölött és mintha záporként jöttek volna nagy széllel törnek elő a könnyeim, ilyenkor a düh magammal és a másikkal szemben dörög és villámlik. Aztán a zivatar kiadta magából, ami benne volt és újból átadja a helyét a napsugaraknak, amik csak a fátyolfelhők szűk résein jutnak csak át, azt sugallva van még remény. Tudom, hogy kell, hogy sok csapadék lehulljon ahhoz, hogy egyszer kitisztuljon az ég. Hiszem azt, hogy egyszer így lesz, de addig még rengetegszer kell megáznom. Sokszor eszembe jut, hogy hagyom had sodorjon a szél magával, de félek, látni akarom a napsugarakat érezni, ahogy melegséggel tölti meg a szívemet. Nem adhatom fel, meg kell mutatnom, mindenkinek, hogy erős vagyok és feltudok állni, a hitetleneket le kell győznöm. Nehéz lesz az út, barátok és támogatók nélkül, de a meleg napsugarakért küzdenem kell. Nem csak másnak, hanem elsősorban magamnak kell bizonyítanom, most nem a szerelmet, hanem magamat kell megtalálnom. Egy dolog éltet, hogy megmutassam magamnak, hogy igenis képes vagyok megbirkózni az élettel és semmi sem lehetetlen. Engem most csak az tesz boldoggá, ha elérem azokat a célokat, melyeket oly rég kitűztem magam elé.
Éld a saját álmaidat és ne másét, a boldogság, nem mindig a szerelemben rejlik, hanem a magad elé kihelyezett célok elérésében is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése