Vajon mekkora a valószínűsége annak, hogy amikor a leginkább érzed magad egyedül és kilátástalan minden, valami olyan nem kézzelfogható apró csoda történik veled, ami ad egy kis reményt, persze, ha veszed a jeleket. Amikor sírva álltam az ablaknál és nem láttam merre van az utam, első alkalommal, egy hatalmas hullócsillag szaladt át az égen, pontosan arra az irányba, hogy még véletlenül se forduljon elő az, hogy nem veszem észre. Mosolyogtam, de ennyi... Aztán, amikor a legközelebbi alkalommal is megtörtént, akkor már nem lehet véletlen. A magányban is volt velem valami, ami jelezni akart, és rájöttem, hogy a saját erőm jelzett, hogy ne adjam fel. Aztán következő alkalommal, olyan jó volt érezni, ahogy a meleg szellő az arcomba fúj, mintha a háborgó sötét felhőket fújná el a fejem fölött. Nekem most az ilyen apróbb dolgok, amik örömet okoznak.
Vedd észre az apró csodákat és hagyd, hogy magával ragadjon, hogy hitet és reményt adjon, hogy igenis van kiút. Sokszor az ilyen kis dolgok képesek a legjobbat tenni a lelkeddel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése