Káros szenvedélyek

Ma, amikor az orvos közölte, hogy mennyi a súlyom, azt hittem elájulok. Haragudtam magamra, hogy hagytam ennyire tönkre tegyen ez az egész. Most csak vegetálok, próbálom megvalósítani, amit elterveztem és ha bármilyen akadályba ütközök, csak arra gondolok, hogy ennek is meg kell történnie. Nem úgy gondolkodok, hogy na most még ez is velem történik? Nem! Azzal csak még jobban leszívnám magam, holott nekem most épp fel kell, hogy szívjam magam. Muszáj! Úgy érzem magam, mint aki lassan elfogy, de nem hagyhatom! Ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani a szerelem veszteségét, mint amikor egy káros szenvedélyről mond le az ember. Legyen az nikotin, alkohol, kábítószer, vagy akármi, ami eddig az életünk része volt, de meg kell tőle válnunk, mert káros az egészségünkre. Nekem is vannak elvonási tüneteim, ez a súlyomból is látszik, nekem a dühömet kell a leginkább legyűrnöm. Ami szerencsére most már kezd szánalommá váltani, mert én kiadtam mindent ami bennem volt, őszintén, de süket fülekre találtam. Elérkeztem arra a pontra, amikor azt kell hogy erezzem én minden tőlem telhetőt megtettem! Ha nekem van igazam, akkor az élet engem fog igazolni. Lehet, hogy én most azt érzem későn ébredtem fel, de lehet egyszer neki is késő lesz, egy darabig még sokszor megnyomja majd a "Szundi" gombot, na de azt sem lehet a végtelenségig...egyszer fel kell, hogy ébredjen, de az órára nézve, érezni és látni fogja, már elkésett... S azt gondolja: "Miért nem keltem fel az első jelzésre?" Szóval, elsősorban mindenféle káros szenvedélyről, úgy tudunk lemondani, ha fejben eldöntjük, hogy nem kell. Érvelni kell, hogy miért nem, ha kell írj listát, és ha elbizonytalanodsz, akkor vedd elő és nézd át újra!